Ha van egy étel, ami gyerekkorunk óta kísér minket ünnepeken, hétvégéken vagy épp egy gyors hétköznapi édesség gyanánt, az nem más, mint a gofri. Puha, ropogós, illatos és végtelen módon variálható. De vajon honnan származik ez a rácsos mintájú csoda? És hogyan készíthetjük el otthon úgy, hogy pont olyan legyen, mint amire emlékezünk?

Ebben a cikkben bebarangoljuk a gofri történetét, majd együtt elkészítjük a klasszikus változatot, lépésről lépésre.

A gofri története egészen a középkorig nyúlik vissza. Eredetileg a 9. századi Európában jelent meg, ahol szerzetesek kovácsolt vaslapokkal, vallásos domborműveket sütöttek méz és zabpehely keverékéből. Ezeket az édes, ostyaszerű lapokat később elkezdték díszítés helyett inkább elfogyasztani – nem csoda!

A szó eredete a holland „wafel”, amely az angol nyelvben „waffle”-ként terjedt el. Magyarországra valószínűleg a német „Waffel” formában érkezett meg, és idővel „gofri”-ként honosodott. A recept, amit ma is használunk, hosszú utat járt be, mire elnyerte mai formáját.

A legismertebb változat kétségtelenül a belga gofri. Ez a verzió az 1958-as brüsszeli világkiállításon robbant be igazán, majd az 1964-es New York-i világkiállításon már „Belga gofri” néven tarolt Amerikában is. Ezek a gofrik nagyobbak, vastagabbak és általában élesztővel készülnek, amitől belül puha, kívül pedig enyhén ropogós lesz a tészta.

Érdekesség, hogy Belgiumban többféle gofrit különböztetnek meg, például a brüsszeli és a liège-i változatot. Az előbbi szögletes, könnyű és ropogós, míg az utóbbi édesebb, tömörebb és kicsit karamellizáltabb a cukorkristályok miatt.

Hazánkban a gofri a 20. század második felében vált igazán népszerűvé. Főleg házi készítésű desszertként terjedt el. A legtöbb családban nosztalgikus emlékeket idéz, hiszen gyerekkorunkban sokszor a nagymamánk vagy édesanyánk sütötte vasárnap délután.

Itthon inkább a tejes-tojásos tészta terjedt el, élesztő helyett gyakran sütőport használunk, így sokkal gyorsabban elkészíthető. És persze nem maradhat el a lekvár, a porcukor vagy a Nutella sem a tetejéről.

Most pedig jöjjön az a rész, amire mindenki várt: süssünk együtt igazi, házi gofrit! Ez a recept a magyar háztartások klasszikusa. Nem kell hozzá semmi extra, és garantáltan mosolyt csal mindenki arcára.

Hozzávalók (kb. 8-10 darabhoz):

• 2 db tojás
• 5 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 5 dkg olvasztott vaj vagy margarin
• 3 dl tej
• 20 dkg finomliszt
• 1 csomag sütőpor

Egy nagy tálban keverjük össze a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral. Dolgozzuk habosra, ehhez kézi habverőt vagy elektromos mixert is használhatunk. Ez az alap biztosítja, hogy a gofri könnyű, mégis ízes legyen.

Adjuk hozzá a tejet és az előzőleg megolvasztott vajat (de ne legyen forró!). Egy csipet sóval is ízesítsük. Jól keverjük el, hogy homogén masszát kapjunk.

Egy külön tálban keverjük össze a lisztet a sütőporral, majd fokozatosan adjuk hozzá a nedves keverékhez. Kézi habverővel csomómentesre dolgozzuk. A tészta állaga legyen sűrű, de még éppen folyós.

Amíg a tészta pihen egy kicsit (kb. 5-10 percet), addig melegítsük fel a gofrisütőt. Ha nem tapadásmentes a felület, kenjünk rá egy kis olajat vagy vajat ecsettel.

Töltsünk a meleg sütőbe egy merőkanálnyi tésztát, majd csukjuk le a tetejét. A sütési idő sütőtől függ, de általában 4-5 perc elég, amíg aranybarna, ropogós szélű gofrit kapunk.

A friss gofrikat melegen, frissen tálaljuk. Megszórhatjuk porcukorral, meglocsolhatjuk juharsziruppal, tehetünk rá gyümölcsöt, Nutellát, lekvárt vagy tejszínhabot – ki hogyan szereti.

• Ha ropogósabb gofrira vágyunk, használjunk egy kicsit több vajat a tésztában.
• Ne nyissuk fel idő előtt a sütőt – akkor lesz szép aranybarna, ha türelmesek vagyunk.
• A tésztába csempészhetünk egy kis fahéjat, citromhéjat vagy reszelt almát is, ha izgalmasabb ízvilágra vágyunk.
• Lehet sós változatban is gondolkodni – például sajttal, sonkával, zöldfűszerekkel.

A klasszikus mellett ma már rengeteg gofri recept létezik. Készíthetünk zabpelyhes, teljes kiőrlésű, sőt vegán változatot is. Egyre népszerűbbek a sós gofrik, amiket akár reggelire is tálalhatunk tükörtojással, avokádóval, füstölt lazaccal.

Az amerikaiak például előszeretettel esznek gofrit sült csirkével. Elsőre talán furcsán hangzik, de az édes és sós kombinációja fantasztikus élményt nyújt.

A gofri számunkra több mint egy édesség. Emlékeket idéz, pillanatokat teremt. Amikor összegyűlik a család, amikor gyereknevetés hallatszik a konyhából, amikor a vaníliaillat végigsuhan a lakáson – ezek mind hozzátartoznak a gofriélményhez.

Ugyanakkor a gofri ma már sokkal több annál, mint amit régen ismertünk. Rengeteg irányban továbbgondolható, újraértelmezhető. És pont ez benne a legjobb: mindig lehet vele játszani.

Reméljük, ti is kedvet kaptatok egy adag házi gofrihoz. Nincs is jobb, mint amikor a tányérra kerül az első, illatos darab, és tudjuk: ezt mi csináltuk, szívvel-lélekkel.

Ha kipróbáljátok a receptet, írjátok meg nekünk, milyen lett! És ne feledjétek – a legfinomabb gofri az, amit együtt sütünk.

Jó étvágyat kívánok!

Kíváncsi vagyok, hogyan sikerült, szóval írd meg nekem kommentben!

Nagyon köszönöm, hogy itt voltál! Ha tetszett a recept, oszd meg bátran a barátaiddal is!

Ha még szívesen maradnál, nézz meg néhány korábbi cikkünket is — biztos találsz valami érdekeset:

A tökéletes könnyű gofri titka: így lesz egyszerre ropogós és puha!

Diétás sós gofri – Egészséges, laktató és isteni finom!

Kefires gofri – A tökéletes reggeli, ami kívül ropogós, belül puha!